Jelentés: Az Ön böngészője nem engedélyezi a cookie fájlok használatát. A vásárláshoz mindenképpen szükség van erre a funkcióra. Módosítsa a böngésző beállításait!
Műcsarnok Webáruház
Norbert Bolz: Konzumista kiáltvány
Norbert Bolz: Konzumista kiáltvány
Teljes méretű kép megtekintése



Várható leszállítási határidő: 8 nap



Ár: 980 Ft

Kérdés felvetése a termékről

A mű eredeti címe:
Norbert Bolz: Das konsumistische Manifest
 
Kiadó: Műcsarnok Nonprofit Kft
 
Kiadásért felel: Dr. Petrányi Zsolt
 
Sorozatszerkesztő: Készman József
 
Fordította: Nagy Edina
 
Lektorálta: Kékesi Zoltán
 
Borítóterv: Bogdán Csilla
 
Grafikai terv: Bárd Johanna
 
Nyomda: Prime Rate
 
ISBN: 978-963-9506-37-4
 
 
 
Norbert Bolz – A filozófus mint médiapartizán

A fővonalat (mainstream) pont azok határozzák meg, akik ki akarnak maradni belőle – írja Norbert Bolz, a jól ismert médiakutató, aki mesteri módon használja arra a médiát, hogy provokatív gondolatokat tegyen közzé.
Prof. Dr. Norbert Bolz (született 1953-ban) Adorno esztétikájáról írta doktori disszertációját, habilitációs dolgozata pedig a Filozófiai szélsőségesség a két világháború között címet viselte. 1987-től 1992-ig a Berlini Szabadegyetem előadója volt, majd 2002-ig az Esseni Egyetem oktatott kommunikációelméletet. Jelenleg a Berlini Műszaki Egyetem Médiatudományi Tanszékének vezetője. Berlinben él feleségével és négy gyermekével. Az elmúlt két évtizedben közel húsz könyvet publikált.

Műsoridő vagy közönség?
Norbert Bolz jól ismert személyiség a tömegmédia világában. Mindannak, amivel foglalkozik, csupán felületes ismertetésére tehetünk kísérletet: a témák a Frankfurti Iskolával és a hatvannyolcas tiltakozások generációjával való kritikai leszámolástól az új médiumok és kommunikációs formák rendszerelmélet-alapú vizsgálatán át kurrens társadalmi és politikai kérdésekig terjednek. Bolz számára az ismertséget a kommunikáció új körülményeivel foglalkozó könyve, az 1993-as Am Ende der Gutenberg-Galaxis (A Gutenberg-galaxis végén) hozta el. Nem csupán tanulmányozza az új médiumokat, használja is őket: beszélgető-műsorokban jelenik meg és rádióinterjúkat ad, írásai pedig a legkülönfélébb újságokban jelennek meg a Frankfurter Allgemeine Zeitungtól a Tageszeitungig. A Niklas Luhmann rendszerelméletét magáévá tevő Bolz saját retorikai iskolát tart fent, amely provokatív módon támadja a kritikaelméletet. A médiaszereplő ennek az ellenállásnak köszönheti a műsoridőt – és a közönség figyelmét. Bolz mindig kap műsoridőt, ezért igen ismert, pedig elmélete szerint nincs is olyan, hogy „közönség.”

A médium az üzenet
Az, amit a Frankfurti Iskola „kommunikáció aktusnak” hív, Bolz esetében – kedvenc konzervatív szerzői, Ernst Jünger és Carl Schmitt szóhasználatával – a médiapartizán tevékenységének felel meg. Bolz, a médiapartizán a baloldali kulturális és politikai elitet provokálja, kavarja fel és készteti vitára. Bolz érvelési és elméleti orientációját jól illusztrálják az olyan fejezetcímek, mint „A kritika díszítményei,” amely a Die Konformisten des Andersseins (A  másság konformistái, 1999) c. könyvében található. Ebben Bolz Niklas Luhmann rendszerelméletének segítségével igyekszik elszakadni a kritikaelmélettől. Egy rövid idézet annak illusztrálására, nagyjából miként is zajlana ez: „Ez a hatvannyolcasok titka. A lázadás McLuhan szabályát bizonyítja: A médium az üzenet. Akkor és most, a tiltakozás az üzenet.” Rendszerelméletére jellemző a következő kijelentés: „A társadalmi mozgalmak társadalmi problémákat szülnek.” Ilyesfajta jól idézhető sorokkal Bolz a feje tetejére állítja a kritikaelméletet, és ha állításai esetleg nem is mindig bizonyíthatóak, biztos, hogy mindig botrányt keltenek, és ennél fogva érdekesek.

Az idézet a médium
Az idézet és az idézés Bolz érvelésének fontos eszközei. „A kibertér retorikájáról”, a hipermédia új módszereiről és a hiperszövegekkel kapcsolatos eljárásokról szólva ezt írja: „Már a hagyományos módon írók sem könyveket írnak végső soron, hanem idézetek és gondolattöredékek mozaikjait.” Bolz, a szerző maga is féktelen módon idéz; néha saját eredeti gondolatait is nehéz azonosítani. Talán ezért van, hogy Bolzot, a tudóst nem idézik olyan gyakran a humántudományokban, ahol az idézés hatékony fegyver is. Például akkor, amikor a hírhedt „idézetmaffia” tagjai egymást idézik, hogy így emeljék citációs indexüket – lásd Habermast és Chomskyt. Bolz, a médiateoretikus ezzel szemben magában a médiában híres, ahol olyan magabiztossággal mozog, hogy a rövidtávú helyzeti előnyét mindig ki tudja használni riválisaival szemben.

Ideológiai tettenérés?
Bolz médiajátéka azért működik, mert végső soron a kritikaelmélet és az állítólag ideológiamentes rendszerelmélet között nyilvánosan folyó macska-egér játékként fogható fel. A Literaturen folyóirat júniusi száma jó példával szolgál. A tudományos publicista Reiner Klingholz, az irodalomtudós Barbara Vinken, a szociológus Hans Bertram és Bolz a családpolitikát és a szerepmodelleket vitatta meg. Bolz új és provokatív könyvében, a Die Helden der Familie-ben (A család hősei) is ezzel a kérdéssel foglalkozik. Vinken számára egyértelmű a helyzet: „Amit ön szeretne, Bolz úr, az a protestáns oktatás, az ősnémet anyapolitika.” Betram az ideológust is felfedezi Bolzban, aki négy gyermek apja, és aki, mint azt könyvében többször hangsúlyozza, egy „háziasszony” férje: „Tetten értük, Bolz úr, ahogy ideologizál.” Ám Bolz nem adja könnyen magát: „Nem azt mondom, hogy vissza kell térni a klasszikus családhoz; mindössze azt állítom, hogy beszélgetésünk olyan kereteket kapott, amelyek közt ezek a kérdések tabut jelentenek.” Itt van hát: a médiapartizán taktikája, aki nem véletlenül utal Ernst Jüngerre és Carl Schmittre. Ám aki sok mindennel foglalkozó publikációiban ilyen ideológiai elemekkel ruház fel tabukat, nem kerülheti el annak gyanúját, hogy nem csupán a rendszerelméletnek megfelelő „megfigyeléseket” tesz, hanem ideologikus módon kommunikál.